Az a baj
A videó alatt az egyik hozzászólásban egy édesapa arról írt, hogy az óvodások - három - hat évesek -, Down-kóros pajtásukat minden helyzetben ugyanúgy kezelték, mint bárki mást, természetes volt a jelenléte. :)
Sajnos én a másik oldalt tapasztaltam meg.
Tízéves gyerekek azért csúfolták egyik társukat, mert hiányzik az édesapjának az egyik karja. :(
Alig néhány év telt el. Mi történt közben?
Mi lehet az oka, hogy az óvodás képes együtt játszani, veszekedni, élni azzal a társával is, aki egy kicsit más, mint ő; míg a kisiskolás bántja a társát, csak azért, mert az édesapja egy balesetben elveszítette a karját?
Ti mit tennétek? Megmutatnátok ezeknek a gyerekeknek ezt a videót?
https://www.youtube.com/watch?v=jG2A-3LRAQA
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.