Bizonyítvány, bizonyítvány

2015.06.19. 16:22

 

bizonyitvany.jpg

Június 15-én befejeződött a tanév.

Van, ahol már megkapták, van, ahol a héten kapják meg a tanulók az éves munkájuk eredményét  tartalmazó bizonyítványt.

Több ízben hallottam nagy büszkén szülőktől, ha kiváló az eredmény:

"Meglátszik, hogy az én fiam/az én lányom."

De mi van, ha gyengébb az eredmény vagy netalán pótvizsgázni kell?

Annak a gyereknek is tudnia kell, hogy őt is szeretik a szülei, akinek az eredményei gyengébben sikerültek. :)

Még akkor is, ha nehezen tudjuk elfogadni a történteket, kudarcként éljük meg, dühösek vagyunk. Kire? A gyerekünkre? A pedagógusra? Önmagunkra?

De miért is kudarc, ha nem kitűnő a bizonyítvány?

Minden gyereket önmagához kell mérnünk.

Erről írt Répási Adrienn.

Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe.

 Adrienn Répási

Érdekes kívülállóként szemlélni az otthoni bizonyítványosztást... amikor látod, hogy néhányan büszkén, elégedetten tértek haza az évzáróról, mások inkább hallgatnak. Érdekes megfigyelni milyen stratégiákat választanak a kitűnő bizonyítványt felmutatni nem tudó szülők - mire nem jó a facebook...
Van aki ugyanúgy fotózza és megosztja az évzáró eseményeit mint a szülinapi vagy a nyaralási képeket, de mintha szégyellnivaló lenne egy-egy négyes vagy hármas eredményben, erre nem utal... A többség viszont hallgat és csendben szégyenkezik. Elszomorító ez, rengeteg gyerekes ismerősöm van, mégsem olvastam egyetlen olyan bejegyzést sem, hogy büszkék vagyunk, mert a gyerekünk becsülettel végigdolgozta az évet. Matekból is elérte a hármast pedig ez neki 5x annyi munkájába került mint másnak a kitűnő. Ez tragikus... hogy egy gyerek hajt egész éven át, próbál a teljesen agyament elvárásoknak megfelelni, mégis mondjuk a néhány négyest és sok ötöst tartalmazó bizonyítványra nem lehet büszkének lenni, mert mindenkiben elültetik az érzést, hogy csak a kitűnő ér valamit, csak a tökéletes az elég. Miközben valahol mélyen mindenki tudja, mennyire köze nincs a bizonyítványnak se teljesítményhez, se befektetett munkához, se fejlődéshez, se készségekhez.
Persze, a kitűnők mögött néha rengeteg munka van (néha meg ugyanannyi vagy kevesebb mint egy közepes mögött), ami szerencsésen párosul jó képességekkel, szorgalommal, olyan adottságokkal amelyek jó iskolai beválást hoznak és a gondos szülői háttérrel. De soha senkinek nem kellene azt éreznie, hogy a közepes bizonyítvány miatt ő vagy az ő gyereke kevésbé jó mint a többi.
Az évzárókon példaként nem - vagy nem csak - a kitűnőket kellene állítani. Ott lenne a helyük azoknak a négyeseknek, hármasoknak sőt ketteseknek akik ezt az eredményt szívós kitartó munkával érték el, akik átlépték ezáltal a saját árnyékukat, vagy akik nem, de mondjuk kedvesek és segítőkészek a többiekkel, szépen énekelnek, ügyesen rajzolnak vagy mindig vidámak stb. stb. stb.

A bejegyzés trackback címe:

https://tanuljjol.blog.hu/api/trackback/id/tr847557614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása