Vajon, mi az oka annak, hogy az egyik gyerek mindig mosolyog, derűs, bizalommal fordul a környezetében lévők felé, míg a másik félénk, szorongó, alig mer megszólalni, ha lehetne láthatatlanná válna.

A félénk, szorongó gyermek alulértékeli önmagát, önbizalom hiánnyal küzd.

Mi is az önbizalom?

Mindenek előtt el kell fogadnunk magunkat, hinnünk kell önmagunkban, tudnunk kell, mire vagyunk képesek. Gyerekeinket naponta erősíteni kell abban, amiben jók.

Sok - sok szülői beszélgetés alapján az önbizalom hiány okai között gyakran előfordultak az alábbiak.

- Én is, a testvérem is ilyen voltam, a genetika ellen nem lehet tenni.

- A szülő túlságosan elfoglalt, nincs ideje a gyermekére.

- A fel nem dolgozott,elfojtott családi események / testvér születése, válás, haláleset/.

- A szülők eltérő, időnként ellentétes nevelési szokásai.

- A magas szülői elvárások éppúgy félénkséget, gátlásosságot okozhatnak, mint a megengedő nevelés.

- A következetlenség, naponta változó szabályok is elbizonytalanítják a gyerekeket.

- A család, az óvoda biztonságából új közösségbe kerülés, vagy iskolaváltás során.

- Ha egy szülő nehezen engedi el gyermekét -bármilyen korban-, akkor a gyermek is nehezen veszi az akadályokat.

- A társak és a pedagógusok is hatással vannak a gyermek önbizalmára. 

Miért is okoznak problémát a visszahúzódó gyerekek, mikor velük nincs sok gond, ők viselkednek a  legjobban a tanórán, a szünetekben sem szegik meg a szabályokat? Ők azok, akiket a társaik csúfolnak, kinevetnek, bántanak.

Ezért egyre jobban visszahúzódnak, a fokozott érzelmi megterhelés nemcsak a viselkedés megváltozásával, hanem előbb, utóbb fizikai tünetekkel is jár.

Mit tehetünk szülőként, hogy gyermekünk önbizalma növekedjék?

- Mindig a tettet, a viselkedést kell minősíteni, nem a gyereket.

- Minden apró javulást, igyekezetet vegyünk észre!

- Az önbizalom növelésének egyik legjobb eszköze az esti mese, a meghitt beszélgetések, a közös élmények, az együtt töltött idő. 

Szorongó gyermekünk bármi olyan dolgot csináljon, amit addig még nem tett.

Ha gyerekünk is elhiszi, hogy ő most egy klassz dolgot tett, akkor a társai is elhiszik. Egyre könnyebben alkalmazkodik az új helyzetekhez. Ezt a társai is észreveszik. Elmaradnak a csúfolódások, bántások. Most majd más lesz a célpont, de a mi gyerekünk ebben már nem vesz részt, hisz megtapasztalta, hogy milyen rossz a másik oldalon.  Az énképe is a valóság felé mozdul el. Ezáltal a tanulmányi eredménye is javulni fog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.