Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja közeleg, és még mindig nem vettem ajándékot senkinek. Persze majd valami apróságot mindenki kap. De nem ez a lényeg.

Ma már a karácsonyok is mások, mint gyerekkoromban. Más lett a fontos. Régen alig vártam, hogy megérkezzen a Jézuska, és izgatottan lestem, mit tett a fa alá. Nem voltak nagy ajándékok, inkább kis figyelmességek, de egyetlen tárgyi ajándékra sem emlékszem.

De arra igen, hogy együtt volt a család. Senki sem sietett. Nyugodtan, békésen ültük körül az asztalt, meggyújtottuk a gyertyákat, csillagszórókat – varázslatos volt az az este. És közösen játszottunk. Emlékszem a narancs, a szegfűszeg, a fahéj illatára.

Lehet, hogy ez az oka, hogy már régóta egyre kevésbé fontosak számomra a tárgyi ajándékok?

Sokkal fontosabbá vált, hogy nyugodtan, egymásra figyelve töltsük az ünnepeket. A legfontosabbat adjuk egymásnak: az időnket.

Ebben a felgyorsult világban ez nem is könnyű. Fontos, hogy képesek legyünk kikapcsolni a tv-t, a telefont, számítógépet, mert mindig a legmeghittebb pillanatban vonja el a figyelmünket a mellettünk, velünk élőkről.

Miért érzem egyre fontosabbnak az egymásra szánt időt?

Sokan elmentek már a családomból, akik már fentről figyelik az életünket. Már nincs lehetőségem elmondani nekik, mennyire szerettem őket.

Mi sem tudhatjuk, mennyi az időnk. De, amíg van, addig szánjunk egymásra, a ma oly divatos szóhasználattal élve, minőségi időt, mondjuk el egymásnak, mennyire fontosak számunkra, hogy szeretjük őket. Álljunk meg ebben a nagy rohanásban, legalább karácsonykor!

Ma már tudom, hogy gyerekkoromban milyen fontos dolgot kaptam a batyumba. Ezért én is elsősorban időt és szeretet adok, és remélem kapok karácsonykor.

Márai Sándor gondolataival kívánok kellemes készülődést, boldog együttlétet mindenkinek.

“Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem,

Mintha még mindig várnék valamire. E napokon megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm.

Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell….

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.

Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.”

                                                                                       - Márai Sándor: Négy évszak - December -

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.