" Nem fecskemódra kell  

átsurranni a könyvön,

meg is kell abban merülni."

- Móra Ferenc-

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy miért is jó olvasni. Meg kell tanítanunk gyerekeinknek, a jövő olvasóinak, hogy az olvasásnál szórakoztatóbb tanulás nem létezik.

Már hallom is az ellenérveket. Ma már nem igazán olvas senki, mert az az emberek tudatát információk tömege ostromolja. A tanulás fontosságának, az állandó önművelésnek felismerése, az információéhség új intézményeket, új eszközöket teremtett, melyek alkalmasnak látszanak a műveltség, a művészetek, a gondolatok minél gyorsabb közvetítésére, széleskörű terjesztésére.

Mindezek ellenére úgy gondolom, nem mondhatunk le arról, hogy gyerekeink jó barátságban legyenek a könyvekkel, szívesen olvassanak.

Arról már beszélgettünk, hogy szerencsés dolog kicsi korban megismerkedni a könyvekkel. Úgy látom, ezzel többnyire nincs gond. Még az iskola első, második évfolyamán is van elég erő, idő a szülőknek, gyerekeknek könyvet lapozgatni, olvasgatni.

Később már fogy az erői is, idő is.

Mindig fontosnak tartottam, hogy gyerekeim az olvasókönyvön kívül más könyvet is olvassanak. Kerestem a megoldást a 9-10 éves korosztály számára.

Kezdetben hetente egyszer könyvismertetéseket tartottunk. Mindenki elmondhatta, mi a kedvenc könyve, miért tetszett vagy nem tetszett a mű. Mindig időzavarba kerültünk, annyi volt a mondanivalójuk. Nagyon örültem. Nagy reményekkel kezdtem el a kötelező olvasmány feldolgozását.

A remény remény maradt. Rendkívül nehézkesen sikerült a feldolgozás, szenvedés volt. Talán a kötelező jelleg miatt? Ekkor határoztam el, hogy soha többet nem használom a kötelező olvasmány kifejezést.  De tényleg, hogyan is lehetett kötelezőnek nevezni? De milyen nehéz a szülők, gyerekek szóhasználatát megváltoztatni!

Később Olvasó kört szerveztem heti egy alkalommal délután, amelyen önkéntesen bárki részt vehetett. Lehetőség volt arra is, hogy "ki-be" járjanak a gyerekek a körből. Volt, aki csak egy könyv feldolgozását végezte el; volt, aki időnként - kíváncsiságból -,  belátogatott és észrevétlenül állandó taggá vált.

Harmadik osztályban meseregénnyel indítottunk, majd olyan íróktól válogattam, akik ismerik és szeretik a természetet és az embert. Fontos érzékeltetni, hogy az írók mondanivalója az emberekről az embereknek szól. Majd egyre nagyobb kedvvel olvastak olyan regényeket, amelyek szereplői valóságos személyek, de cselekedeteik meseszerűek.

Negyedik osztályban szívesen olvastak állatokról, történelmi eseményekről, régen élt és mai gyerekek életéről szóló könyveket. Már könnyedén sikerült megbeszélnünk az olvasottakat.

Fontosnak tartottam az olvasónapló vezetését is, mert segítséget nyújt a lényegkiemelés, a tömör összegzés gyakorlására, ismert anyag rögzítésére. A rajzolni szerető gyerekek illusztrációkat készíthettek, mások szép kifejezéseket, gondolatokat gyűjthettek, ismét mások képeket kereshettek, ragaszthattak. Közben észrevétlenül, szórakozva tanultak. A regények feldolgozásával nem sablont szerettem volna adni a gyerekeknek, hanem a feldolgozás több lehetséges változatát kívántam megismertetni velük.

Ha szülőként odahaza Olvasó kört nem is szervezel, a fentiek közül néhány dolgot hasznosíthatsz.

Hogy tanulóim olvasó felnőttekké váltak-e? Nem tudom. Csak remélni merem, hogy van köztük olyan, akinek fontos, hogy naponta könyvet vegyen a kezébe.

De Te, szülőként előnyben vagy velem szemben. Te láthatod munkád gyümölcsét, Te láthatod kicsi lányod/fiad olvasó felnőttként is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.