Ismered a következő tanmesét?

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:

– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen több cukrot!

Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
- Két hét múlva hozd vissza a fiadat.

A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is
fog tenni.

Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi
a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!

Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
- Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Már akkor
is megmondhattad volna neki pont ugyanezt.

Gandhi azt válaszolta:
- Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

Hogy miért mondtam el Neked ezt a történetet?

A szülői példa szerinted mennyire hiteles, ha azt mondod neki, hogy bizonyos dolgokat ne tegyen, mert az helytelen, miközben te magad azt teszed?

Semennyire - jól mondod. Hát mutass neki jó példát!

A példa ámbár némán tanít, a leghathatósabb tanítók egyike. :) Egy kisgyerek attól tanul a legtöbbet, akit nagyon szeret.

Ne feledd! Gyermekednek Te vagy a minta!

A példa fontosabb, mint a szó. Elsősorban azzal nevelünk, amilyen példát mutatunk, és nem azzal, amit mondunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.