anya-lany.jpg

 

Nem rég a barátnőm kért, hogy beszélgessek a legidősebb lányával, aki hetedik osztályos. Nem mintha nagy baj volna, de érdekelné, hogy mint vélekedik az egyik este történtekről.

No, de először dióhéjban a családról.

Mindkét szülő teljes állásban dolgozik, négy gyermeket nevelnek, a nagyszülők messze laknak. Az átlagnál kicsit jobban keresnek, de a kiadásuk is több az átlagnál.

Mikor a legkisebb is óvodás lett, még természetesebbé vált a feladatok megosztása. Tanítás után a nagylánnyal – nevezzük Évának-, mentek haza a kisebbek. Otthon, míg édesanyjuk hazaér, vigyáz a testvéreire. Ha kell, pótuzsonnát ad, ha kell, besegít a tanulásban. Mindenki teszi a dolgát, a szülők is nyugodtak, hisz Éva megbízható, komoly lány. Barátnőm nagyon tudatosan nevelte önállóságra gyerekeit. Mindenki a saját feladatáért felel, csak ritkán van szükség arra, hogy közösen tanuljanak.

Így az esték a közösen elfogyasztott vacsorával, az aznapi élmények elmesélésével, meseolvasással, békésen telnek.

 

Egyik este, amikor a kicsiket már lefektették, Éva az édesanyjának a következőket mondta:

-         Anya, minden osztálytársamnak van már okostelefonja, csak nekem nincs. Kössünk üzletet….., de a barátnőm félbeszakította.

 -         No, kislányom, ne folytasd tovább! Nincs semmiféle üzletkötés. Ha azt mondtad volna, hogy névnapodra szeretnél, akkor édesapáddal megbeszéltük volna, de így nem. Mi egy családban élünk, nem egy piacon, nálunk nem szokás az alkudozás.

 

Láttam Éván, megdöbbent, de nem tehettem mást. Kilenc órakor ugyanúgy bementem a nagyok szobájába, mint máskor búcsú puszit adni, de éreztem egy kis feszültséget.

 

A történteket Éva szinte szó szerint így mesélte el, csak még hozzátette:

 - Ez a kategorikus elutasítás nagyon megdöbbentett. Olvasni sem tudtam, csak néztem a könyvet. Aznap nehezen aludtam el, „…nálunk nem szokás az alkudozás ”- ezt sosem felejtem el. Tényleg mindenünk megvan, és anya azt mondta, hogy majd ez a kívánságom is teljesül, ha eljön az ideje, és nagyon szeret.

- Mi a te véleményed? – puhatolóztam.

- Először nagyon haragudtam. De átgondoltam, hogy engem azért irigyel néhány osztálytársam, mert nálunk mindig nyugalom van, mindent el lehet mesélni, mindig van, aki meghallgat.

- Tudod, ezt hívják harmóniának, ami mindennél többet ér.

- Igen, már én is úgy gondolom, a nyugodt család még az okostelefonnál is többet ér.

Azt nem tudtam meg, milyen üzletet akart kötni, erről nem beszélt.

A barátnőm igazán büszke lehet magára. A nevelésük során ez a kamaszodó nagylány is a helyére tudta tenni a dolgokat, a család értékrendjével teljesen tudott azonosulni.

Júniusban lesz a névnapja. Te megvennéd neki, ha a lányod volna?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tanuljjol.blog.hu/api/trackback/id/tr327315824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása