Már több mint egy hónapja elkezdődött az iskola. Gyerekeink túl vannak az év eleji felméréseken, első feleleteken. Nem mindig úgy sikerül, ahogy mi, szülők azt elképzeltük.

Ilyenkor felvetődik a kérdés, az alsó tagozatos gyermekünknek segítsünk-e a tanulásban vagy nem?

Természetes, hogy a szülő segít gyermekének a tanulásban, és segít a megfelelő szokások kialakításában. Egy ideig így a helyes. De később?

Mi a baj az állandó segítséggel, a gyerekkel való tanulással később?

Ha gyerekünknek kevés az önbizalma, még inkább felerősítjük azt az érzését, hogy egyedül nem vagyok képes tanulni.

Ha nem élheti át azt az érzést, hogy ezt én értem el, egyedül, akkor hátránnyá válhat az állandó segítség.

Azt tudatosítjuk benne, hogy segítségre szorul, egyedül nem képes a feladat elvégzésére.

Sok szülő mondja ilyenkor: De ha nem segítek neki, akkor rossz jegyet fog kapni! Ezt nem hagyhatom.

A gyerekek többsége szívesen tanul egyedül, nem is kéri a segítséget. Csak mi, szülők gondoljuk úgy, hogy különben nem tanulna.

Persze, a szülő álláspontja is érthető. Fáradt, elege van, és ideges. Ő is meg akar felelni valakinek.

A gyereknek is elege van a feszültségből, inkább hagyja, hadd segítsenek neki.

Minek erőlködjön? Anya aláhúzza a lényeget, megírja a vázlatot, felolvassa helyette az utasítást, neki meg „csak” oda kell figyelni.

Ily módon kevesen boldogulnak a tanulással, hiszen nem jelent nagy kihívást és erőfeszítést!

Érdemes lenne kipróbálni, hogy mit tud a gyerek egyedül elérni.

Ne úgy, hogy dühből odavágunk mindent, és hirtelen elengedjük a kezét!

Őszintén mondjuk el neki, hogy szeretnénk, ha ezen túl önállóan tanulna, és bízunk benne, hogy képes rá.

Természetesen ugyanúgy kérhet segítséget, de nem fogunk állandóan mellette ülni. Legyünk következetesek, és csak akkor szóljunk bele a tanulásába, ha ő kér segítséget, és akkor se oldjuk meg helyette a feladatot, hanem mondjuk el, hogy hogyan próbálja. Tanítsuk meg tanulni, és hagyjuk, hogy tapasztalja meg, mire képes!

Legkésőbb 4. osztályban érdemes már rászoktatni gyermekünket az önálló tanulásra. Azért pont ekkor, mert itt még nincs nagy tét.

Ötödik osztályban jelentősen megváltozik minden, több önállóságra, alkalmazkodó képességre lesz szüksége ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Itt olyan sok az újdonság, hogy elég azzal megküzdeni.

Mindez nem csak a gyereknek nehéz, hanem nekünk, szülőknek is!

Bíznom kell benne! El kell fogadnom azt, hogy esetleg kudarcot vall, pedig ha segítettem volna, akkor ez nem következik be. El kell fogadnom, hogy nélkülem is sikeres, így ezen a téren már nincs rám szüksége.

A gyerekünk pedig pont ezekből fog tanulni – megtapasztalja, hogy mennyi energiát kell befektetnie ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérje.

Mi pedig ott állunk a háttérben, és segítünk a kudarcot feldolgozni, a tanulságot levonni. Motiváljuk őt valamivel, ami fontos számára. Segítsünk neki abban, hogy tudjon örülni a sikerének, és legyen büszke önmagára!

Képes vagy rá!- tudatosítsuk ezt gyermekünkben!

Sok sikert kívánok hozzá minden szülőnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.