Egyik kislányom matematikából hármas lett.

„De anya, annak örülj, hogy csak egy hármasom van!”

Igen, ezt kell megtanulnunk!

Örülni annak, hogy boldog, derűs, kiegyensúlyozott a gyermekünk, aki eredményesen zárt egy nehéz félévet.

Véget ért az első félév!

A tanító nénik megírták az értékeléseket, a kisdiákok hazavitték a félévi értesítőket. Bizonyára, senkit sem ért váratlanul…

Remélhetőleg, messzemenő következtetéseket sem vont le senki.

Elméletben tudjuk, minden gyereket önmagához, eddigi teljesítményéhez kell mérnünk, és a gyakorlatban is…

Egyébként is ez egy pillanatnyi állapot, mint ahogy Karinthy Frigyes írta:

„Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány- ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem.”

Ez valóban egy értesítés, pillanatfelvétel a jelenlegi helyzetről.

Érdekes megfigyelni a szülői reakciókat. Amikor érkeznek az értesítő osztása után az iskolába. Van, aki elégedetten, emelt fővel, talpa szinte alig érinti a talajt. Míg más csendesen, hát igen, igen… majd a következő félévben…

Mit is, miért is baj az, hogy egy gyerek nem színtiszta kitűnő???

Miért ne lehetne büszke magára az a gyerek, akinek négyese vagy netán hármasa is van a bizonyítványában, ha becsülettel végigdolgozta a félévet?

Miért ne lehetne büszke magára az, aki szépen rajzol, gyönyörűen énekel, ügyesen mozog?

Miért ne lehetne büszke magára az, aki mindig vidám, mosolyt csal a körülötte lévők arcára, aki kedves, segítőkész?

Érdemes megnézni a közösségi oldalak bejegyzéseit.

Büszke vagyok a kislányomra/kisfiamra kitűnő bizonyítványáért. Persze, legyen is büszke anya, apa, sok munka van ebben.

De hol vannak azok szülők, akik azért büszkék, mert gyermekük megállta a helyét, mert gyermekük megbízható, igaz, nem kitűnő a bizonyítványa???

De kedves, nyitott a világra, észreveszi, ha anya/apa fáradt, figyelmes.

Büszke vagyok a gyerekeimre, nem mindegyik kitűnő, de mindegyik a képességeinek megfelelően teljesített.

Nem az a fontos, hogy a gyermekünk az iskolában mindenben kiváljon a társai közül, de az fontos, hogy komolyan vegye az iskolát, a feladatait, tudjon örülni a dicséretnek, bánkódjék, ha korholás éri.

Fontos, hogy ne szülői unszolásra, hanem jókedvvel végezze el a leckéit.

És akkor mindegy, hogy várakozásokon felüli, elvárt vagy azok alatti eredmények szerepelnek a félévi bizonyítványban!

Sose felejtsd el, hogy az értesítő egy pillanatnyi állapotot tükröz és lehetőség! Sose felejtsd el, hogy mivel és hogyan tudod a legtöbbet segíteni gyermekeidnek! 

Év elején egy varázsmondatot adtam a gyerekeimnek:

"Akár abban hiszel, hogy képes vagy rá, akár abban, hogy nem, többnyire neked lesz igazad." Henry Ford

Ha nehezebb feladat várt rájuk, ezt mantrázták külön- külön is, de volt, hogy együtt.

Most ők alkotják meg a saját varázsmondatukat.

Nagy, nagy izgalommal várom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.