Megkapták. Hazahozták. Megmutatták.
Büszkék vagyunk. Örülünk. Megdicsérjük. Megöleljük. Dicsekszünk. Az én gyerekem. A mi gyerekünk.
Elkeseredünk. Kiabálunk. Eltiltjuk. Megtiltjuk. Szidjuk. Haragszunk. Okoljuk: tananyagot, iskolát, pedagógust, módszert, gyereket. A te gyereked.
Elgondolkodunk. Lehiggadunk. Lecsendesedünk.
Most már nyugodtan, a gyermekünkkel közösen képesek vagyunk megbeszélni, kiértékelni a félévi értesítőket.
Már képesek vagyunk arra, hogy messzemenő következtetéseket ne vonjuk le, hisz nem érhetett váratlanul az eredmény. Most már képesek vagyunk arra, hogy a gyermeket önmagához, eddigi teljesítményeihez mérjük. Ez egy pillanatnyi állapot, ahogy Karinthy Frigyes is írta:
„Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány- ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem.”
Ez valóban egy értesítés, pillanatfelvétel a jelenlegi helyzetről. De jó lenne, ha ösztönzést jelentene a következő félévre, a további munkára.
Dr. Szabó Pál: A kisiskolás című könyvében olvastam a legfontosabbnak vélt követelményeket a kisiskoláskorral kapcsolatban.
- Nem fontos, hogy a gyermek az iskolában kiváljon a társai közül, de fontos, hogy kezdetektől komolyan vegye az iskolát, érdekelje, amit a pedagógus mond, örüljön a dicséretnek, szomorkodjon, ha korholás éri.
- Nem fontos, hogy iskolából hazajövet, mielőtt játékba fog, előbb a leckéit végezze el, de fontos, hogy ne szülői unszolásra, hanem saját jószántából, kedvvel végezze.
- Nem fontos, hogy mindjárt szépen írjon, de fontos, hogy meg tudja ítélni, hogy szépen vagy kevésbé szépen sikerült-e az írás, hogy igényes legyen saját teljesítményével szemben.
- Nem fontos, ha néha erőszakos, makacs, szertelen, de fontos, hogy jó érzelmi kapcsolatban legyen szüleivel, tanítóival, kortársaival.
- Nem fontos, ha időnként „felveri a házat”, de fontos, hogy amikor szükség van rá, csendben tudjon maradni.
- Nem fontos, ha már anyával, nagymamával szemben nem mutatja a régi gyöngédséget, de fontos, hogy bizalma megmaradjon, hogy örömét-bánatát mindig őszintén elmondja.
- Nem fontos, ha néha összekeveri a valóságot a kitalálttal, de fontos, hogy a felnőttek igazmondásban, a valósághoz való ragaszkodásban mindig jó példát adjanak neki!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.