Mi szeptemberben kezdjük az első tanévet, és egyelőre sajnos a gyermek nem mutat különösebb lelkesedést az iskola iránt. A tanító nénit megismerte ovi-suli alkalmakkor, és nagyon lelkes is volt akkor, de most, ha szóba hozom az iskolakezdést, mindig csak azt mondja, hogy ő még inkább az óvodában maradna játszani. Nagyon örülnék néhány tippnek, mivel lehetne felkelteni a kíváncsiságot, felébreszteni lelkesedést az iskola iránt, és közben kicsit oldani az ismeretlentől való félelmet, mert azt gondolom, jelenleg ez dominál. Köszönjük előre is! :-)

@kokaik:
Kedves Anyuka! Köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal.
Nem lehet, hogy Te félsz az iskolakezdéstől? Gyermeked csak kiolvassa viselkedésedből az "üzenetet"?
Ez egy nagyon okos gyermek. Valószínű azt látta, hallotta a környezetében, hogy az iskolakezdéssel alig marad másra idő, mint az iskolával kapcsolatos dolgokra. Lehet, hogy csak viccesen mondtátok neki, hogy majd, ha elkezdődik az iskola, akkor nem lehet ám állandóan játszani. Pedig ő még óvodás,az ő közege a játék, a mozgás és a mese. Teljesen érthető, ha attól fél, hogy nem jut erre elég ideje.
Az eddig biztonságot nyújtó óvónénitől való elszakadás sem könnyű.
A szülő nemcsak a szorongást, a félelmet építheti be gyermekébe, hanem a pozitív hozzáállást is erősítheti. Hogyan?
Meséljetek neki a saját, vidám iskolai élményeitekről! Biztos volt olyan is. Mondjátok el, hogy az iskolában is, a tanórákon is sokat fognak játszani.
Gondolom, az iskola épületével már megismerkedtetek. Akár elmehettek még egyszer kettesben, nézzétek meg a tantermet,a faliújságokat, merre van a mosdó.
Vásároljátok meg közösen a tanszereket! Válasszon olyan iskolatáskát, tolltartót, amilyet ő szeretne!
DE! Ne szóljon az egész nyár az iskoláról! Ha kérdez, válaszoljatok!Ha napokig elő sem hozza, Ti se foglalkozzatok vele!
Kíváncsi ő, lelkes is a maga módján, de fél az ismeretlentől. Ezt teljesen jól látod. Legyél vele többet kettesben, különösen az esti lefekvés után. Az én kislányom akkor szokta leggyakrabban elmesélni, mi nyomja a szívét. Ezek az odabújós időszakok sokat segítenek.
Hidd el, ha elkezdődik az iskola, megtáltosodik, olyan lesz, mint az ovi-suliban volt!
Csak Te ne félj, akkor a gyermeked sem fog félni!
Bízom benne, hogy egy kicsit tudtam segíteni. Írj majd!
Jó lenne, ha többen írnátok vidám iskolai élményeket, mert azt mind el lehetne mesélni a saját gyermekeiteknek! Az iskola is lehet vidám, kellemes hely.
Kedves Többiek! Ti féltetek és mitől, mikor iskolás lett szemetek fénye? Nektek és gyermeketeknek hogyan sikerült "túlélni" az első tanévet? Segítsetek megnyugtatni egy aggódó anyukát!
Köszönöm.
Mindenkinek szép estét!

Kedves Tanítónő!
köszönöm a választ. Valószínűleg tényleg így van, ezért megpróbálom előásni a pozitív élményeket. :-) Iskolakezdés után jelentkezünk, mennyire voltunk sikeresek.

Bízom benne, hogy a nyáron is hallok majd Rólatok. Jó lenne, ha más, aki nem oly rég élte át ezeket a félelmeket, írna! De valószínű nagy a kánikula, senkinek sincs kedve most írni. Nyugodj meg, minden rendben lesz!
Üdvözöllek.

Kedves Aggódó Anyuka!
Pénteken voltam a postán, ahol az ügyfélhívó elromlott, ezért a régi rend szerint érkezési sorrendben, egymás után álltunk. Előttem egy "ezer" éve nem látott régi tanítványom állt, aki egy nagyvárosban él. Vele volt a kislánya is, aki most fejezte be az első osztályt. A tanító néni jobb keze, kitűnő tanuló, imád iskolába járni. No, de nem volt ez így a kezdetek kezdetén. Tavaly, úgy február környékén, mikor szóba került, hogy iskolás lesz, nem volt valami lelkes, hárította az iskola témát. Anyuka úgy gondolta, jó ötlet, ha a nyuszi meghozza az iskolatáskát. Hát nem. Kislánya úgy eldugta a táskát, hogy egy ideig azt sem tudták, hol lehet. Az iskoláról még beszélni sem lehetett. Ekkor már teljesen egyértelmű volt, hogy valami miatt szorong az iskolától. Ezért májusban engedélyt kért, hogy találkozhasson a leendő tanító nénivel, ahova a pici lányt is vitte, aki egyre jobban szorította a kezét, ahogy a tanterem felé mentek. Egy ideig meg sem szólalt, még a száját is összeszorította. Anyuka egy fél óra után gondolta, nem volt jó ötlet elmenni; megköszönik, hogy eljöhettek, és hazamennek. Ekkor a kislánya olyan halkan, ahogy sose szokott beszélni, megkérdezte, hogy lehet-e iskolás az, aki néha dudlizik, nem tud se írni, se olvasni. Hazafelé már olyan volt, mint egy kis csikó, felszabadultan ugrándozott. Otthon előkereste a táskát, másnap pedig megvették a tolltartót, ceruzákat, színeseket. Majd eltették a helyére, és legközelebb augusztus végén vették elő. Ha az iskola szóba került, már nem félt, túl sokat utána sem beszélt róla. Valószínű, azért teljesen nem sikerült meggyőzni. De a tanévnyitóra már nem okozott gondot az iskolába menni. Mondják, véletlenek nincsenek. Ha az ügyfélhívó nem romlott volna el, nem beszélgettünk volna ennyit, és ezt a történetet biztos nem mesélte volna el az anyuka.
Azonnal Rátok gondoltam.

Az én kislányom, amikor megvettük az iskolatáskát, maga mellé fektette, vele aludt, ő alig fért el az ágyban. Rendkívül büszke volt rá, még a szomszédoknak is meg kellett mutatni.
Ő is nagyon szeretett iskolába járni.

Nincs recept. Minden gyerek más, egyedi. A tanító néni dolga lesz felkelteni a kíváncsiságot az iskola iránt. A Te dolgod biztonságot adni.
Kellemes, nyugodt nyarat kívánok Nektek!