.Régen is, ma is sokféleképpen ünnepeltük/ünnepeljük a karácsonyt, de az vitathatatlan, hogy az egyik legfontosabb, legmeghittebb ünnepünk.
A készülődés arra is alkalmat ad, hogy közben felidézzük a régi ünnepeket. Kinek ki hozta a karácsonyfát, milyen hagyományokat őriz a családi legendárium.

Gyermekkoromban a falvakban elképzelhetetlen lett volna a karácsony az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül, mert mindennek rendje volt. Mindezek mára emlékké nemesedtek..
Nálunk mindig az angyalka segített a Jézuskának. De nem ám akármilyen angyal! Igazi, élő angyal. Nagy bánatomra, soha nem sikerült igazán látnom.
Szent este napján mi, gyerekek, akár a mai gyerekek, alig vártuk már, hogy este legyen, aznap ólomlábakon jártak a percek, az órák. Pedig elég eseménydús nap volt.
Délelőtt még az ünnepi készülődés utolsó simításait végeztük. Nagyon füleltünk, mert csak fél szavak hangzottak el a felnőttektől, de nem sikerült sosem a titkokat kihallgatnunk. Igaz, hogy az időnk nagy részét szánkózással, hógolyózással töltöttük. Érdekes, gyerekkoromban mindig fehér volt a karácsony.
Kora délután mindig fel kellett mosni a konyhát, mert vártuk a betlehemeseket. Persze utána megint takarítani kellett, mert teleszórtak szalmával mindent. De minden évben ugyanolyan megbabonázva néztem, hallgattam a pásztorokat, és elhittem nekik, hogy messze földről érkeztek.

Majd estefelé mindenki megmosakodott, ünneplőbe öltözött, és körülültük az asztalt. Aznap a vacsora volt a főétkezés, mindig rántott hal, mákos kalács, mézes sütemény. De előtte édesanyám annyifelé szelt egy almát, ahányan voltunk, és azt ettük meg, hogy a következő évben is együtt lehessünk mindannyian. Volt, ahol ezt vacsora után tették. Közben beszélgettünk és egyre izgatottabbak lettünk.

.
Egyszer csak a konyha ablaka előtt hófehér ruhában, szárnyakkal „elrepült“ az angyal egyszer, kétszer. Már egész nagylányka koromban is annyira megbabonázott a látvány, hogy mozdulni se tudtam. Mire kiszaladtam, hogy legalább a ruháját megérintsem, már sehol sem volt. Csak azt láttam, hogy a szobából apró fények szűrődnek ki. Rohantam vissza, és igen, teljes pompájában ott állt a karácsonyfa. Valami gyönyörűséges volt. Mindig úgy éreztem, sírnom kell, alig tudtam énekelni a Mennyből az angyalt. Semmi kétség, az angyal hozta a karácsonyfát.
Persze ma már tudom, a szomszéd nagylány volt éveken át, aki az estét még varázslatosabbá tette. Ma is hálás vagyok érte, hogy részese lehettem e csodának.

Később megérkeztek a nagyszüleim, unokatestvéreim. Beszélgettünk, játszottunk, mindenki vidám volt, majd elmentünk az éjféli misére.
Hideg volt, ropogott a csizmánk alatt a hó, de az egész falu és rokonságuk mind ott voltak a templomban.
A templom is nagyon hideg volt, sajnáltam is szegény kis Jézuskát a jászolban, gondoltam, fázik. Mesélték, hogy apró gyermekként egy pulóvert terítettem rá, hogy ne fázzon.

.
 Mindig megbabonázva néztem azt a hatalmas karácsonyfát, amit a templomba hozott a Jézuska. Vajon, hogy bírta el? És az a rengeteg angyalhaj, szinte táncoltak, repültek, mint az az angyalokhoz illik. Valószínű ezért szeretem az angyalhajat a fán.
 Az angyalhaj látványa a mai napig elbűvöl, így mióta anyaként én készítem elő ezt a misztikus estét, sosem hiányozhat a fáról. Újabban nem az ablak előtt suhan el az angyalka, de ő csenget a szobából, mikor odavarázsolta a karácsonyfát. Az ünnepi menü a mai napig sült hal, de ma már a lányom osztja szét az almaszeleteket.

.
Szenteste azóta is előfordult már, hogy néztem az ablakot, hátha meglátom az angyalkát.
Ezen a titkokkal teli éjszakán, lehet, hogy egyszer még sikerül?

http://lelekbonusz.hu/blog/karacsonyi-angyalka/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.