http://divany.hu/kolyok/2015/04/07/nem_hatekony_a_tanar-szulo_kommunikacio_es_ez_baj/

KÖLYÖK

Nem hatékony a tanár-szülő kommunikáció, és ez baj

Bizonyított tény, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye, tanulásvágya, sőt a magatartása is szoros összhangban van azzal, hogy szülő milyen kapcsolatot tart fenn a tanárral. Ennek ellenére a tanárképzésben nem fektetnek kellő hangsúlyt a leendő pedagógusok kommunikációjának és viselkedés-technikájának fejlesztésére – áll Kornéli Beáta tanulmányában, mely teljes terjedelmében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján olvasható.

Az a szülő, aki „jelen van” az iskolában, jó irányba befolyásolja a gyerekének nem csak a tanulmányi eredményét, hanem a szociális, érzelmi fejlődését is – ez mára már vitán felül áll. A jó szülő és a jó tanár persze igyekszik tartani a kapcsolatot, de a legtöbb tanárjelölt még a tanítási gyakorlat letöltése után sem tudja, hogyan informálhatná a hozzátartozókat arról, mi történik a gyerekkel a tanórán, hogyan beszéljen anélkül, hogy szakzsargonba bonyolódna, hogyan alakítson ki egy szülőbarát attitűdöt. Sőt, arról sincs kialakult képe, hogyan kellene tudatosítania a szülőben, hogy az ő szerepe ugyanolyan fontos gyermeke tanulmányi eredményeit illetően, mint a pedagógusé – állapítja meg a tanulmány. 

Az, hogy a szülő és a pedagógus időről időre beszél egymással, elsősorban a gyerek érdekeit, előmenetelét szolgálja. Minél hatékonyabb a felnőttek között a párbeszéd, annál jobban tudnak segíteni a tanulónak.

A rendszeres tanár-szülő kommunikáció azonban korántsem működik ilyen egyértelműen és gördülékenyen. Ha van is rá idő és alkalom, például a szülő elkapja a folyosón a tanárt – ami megint csak nem magától értetődő, mert vannak olyan iskolák, ahová a szülők be sem tehetik a lábukat – vagy fogadóórán találkoznak, még mindig nem biztos, hogy hatékonyan tudnak kommunikálni egymással, úgy, hogy az a felmerülő problémák megoldásához vezessen.

Egy amerikai kísérletben Joan M. T. Walker a tanár-szülő interakciókat és tanár-diák kapcsolatot vizsgálta, illetve azt, hogy hogyan hat a tanár-szülő együttműködés a serdülők iskolai teljesítményére. Az alaphelyzet az volt, hogy egy képzeletbeli diák, Chris Burton négyből három esetben elmulasztotta beadni a házi dolgozatát, ezért a tanár személyes találkozót kért a szülőktől.

Walker hallgatóinak két videofelvételt kellett megnézniük és értékelniük, melyeken korábbi tanárjelöltek beszélgettek Chris problémájáról a szüleivel. Mielőtt a hallgatók megnézték volna a videókat, Walker egy héttagú szakértői zsűrit kért fel, hogy értékeljék a felvételeket.

A szakértők egybehangzóan azt a beszélgetést találták hatékonyabbnak, amelyben a tanár együttműködésre törekedett, több háttér-információt gyűjtött a diákról, sikerült végig fenntartania a jó kapcsolatot, elfogadta a szülő reakcióit, és hosszas monológok helyett folyamatos volt a párbeszéd. A szakértők szerint rendkívül fontos, hogy a tanár képes volt megteremteni a barátságos hangulatot, figyelembe vette az anya álláspontját, együttérzést tanúsított, és alkalmazkodott a véleményéhez. Az egyenrangúként kezelt szülő ettől nyitottabbá vált, és sokkal több információt volt hajlandó közölni. A szakértők által hatékonyabban kommunikáló tanár azt közvetítette az anya felé, hogy a probléma ellenére jó szülő, és a beszélgetés során többször kiemelte a gyermeke jó képességeit. Kikérte a szülő véleményét is, és egyértelmű jelét adta segítő szándékának, hogy együttes munkával kell javítaniuk a fiú teljesítményén.

Ezzel szemben a kevésbé hatékony tanárnak bár voltak elképzelései, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy Chris ne hanyagolja el az otthoni tanulást, de figyelmen kívül hagyta a szülő álláspontját. Az anya mindvégig feszélyezve és alárendeltként érezte magát a beszélgetés alatt.

Ez után Walker hozzálátott a saját hallgatói kommunikációs készségének feltérképezéséhez, és arra a következtetésre jutott, hogy a hallgatók, bár igen magabiztosak voltak a szülőkkel való kommunikációs képességeik terén, ám csak alacsony hatékonyságú megoldási stratégiákat tudtak javasolni a problémára. Annak ellenére, hogy mindannyian tisztában voltak, mennyire fontos a családról való információgyűjtés, mégsem törekedtek a szülővel való partnerkapcsolat kiépítésére, és nem voltak figyelemmel a diák egyéni szükségleteire.

Ugyanakkor, amikor a szakértők által is elemzett videókat megnézték, ők is látták, hogy ha a tanár túl szigorú és ítélkező magatartást mutat, nem várhatja el a későbbiekben, hogy a szülő továbbra is fenntartsa vele a kapcsolatot, és együttműködő legyen.

Nos, most, hogy már kutatási eredmény is a rendelkezésünkre áll, biztosak lehetünk benne (ha eddig nem lettünk volna), hogy úgy lehet valakivel igazán jó és gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani, ha normális, emberi hangnemet ütünk meg, és nem magas lóról beszélünk, hanem egyenrangú partnerként kezeljük a másikat. Ha legalább is el tudjuk hitetni a másikkal, hogy megértjük, átérezzük a helyzetét, és általában: jóindulatot mutatunk. Ám az is egyértelmű, hogy sokszor a legjobb szándék ellenére sem megy ez magától, igenis tanulni, gyakorolni kell, és főleg törekedni kell rá mindkét oldalról. 

Önök tartják a kapcsolatot a gyermekük tanáraival? És mit tapasztalnak, milyen a hangulat ilyenkor? Szívesen, egyenrangú félként beszélgetnek, vagy ha nem muszáj, inkább nem forszírozzák, mert általában nem túl kellemes élmény? Számíthatnak megértésre? Sikerült már a tanárral együttműködve iskolai problémát megoldani?  

• Címkék:
• kölyök,
• kölyök iskola,
• kölyök oktatás,
• kölyök szülő

Nem rég a barátnőm kért, hogy beszélgessek a legidősebb lányával, aki hetedik osztályos. Nem mintha nagy baj volna, de érdekelné, hogy mint vélekedik az egyik este történtekről.

Konfliktus, nézeteltérés, nézetkülönbség, ellentét.

A konfliktusok általában szokatlan, váratlan helyzetek.

A gyereknevelés is konfliktusok sorozata, melyeket nem lehet megspórolni, hiszen megélésük és megoldásuk rendkívül fontos. A formálódó személyiséget tapasztalatok birtokába juttatja. Szerepük rendkívüli, mert ezek irányítják a gyerekek szocializációját, nélkülük problematikussá válik a környezetébe belenövés folyamata. A visszajelzések híján a gyerek nem lesz képes beilleszkedni a saját környezetébe.

Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a konfliktusok mikor és hogyan oldódnak meg, vagy milyen következményei lesznek.

Nagyon fontos, hogy a nézeteltérések megoldását is megtanítsuk a gyerekeinknek.

A tolerancia fejleszthető. De hol vannak a tolerancia határai?

Ha egy szülő csak a gyereke elbeszéléséből ismeri meg a helyzetet, azonnal a védelmére kel, mérlegelés nélkül berohan az iskolába igazságot tenni, az a szülő nem ismeri kellően gyermeke életkorát jellemző sajátosságokat. Nevelési elveik gyakran átgondolatlanok, módszereik esetlegesek.

Pedig fontos lenne a szülőknek is tudni, hogy a sokféle agresszív inger miatt a mai gyerekek egy része túlérzékennyé válhat. Tipikus, hogy a sérelmeiket felnagyítják. Általában rosszul tűrik társaik viselkedését, konfliktushelyzetekben bezárkóznak, hibás reakciókat produkálnak.

Ezért fontos, hogy a család és az iskola együtt alakítson ki nevelési stratégiát a gyermekkel való bánásmódhoz, hisz mind a kettőnek ugyanaz a célja, mindkét fél a gyerekért dolgozik. Fontos, hogy a jutalmazás és a büntetés, a helyes és helytelen viselkedés közti különbséget a gyerekek is megértsék.

Napjainkban a büntetés szót már alig merjük kimondani. Pedig a szülők, ha nem is mondják ki nyíltan, mégiscsak élnek a büntetés módszerével. Például, korlátozzák gyerekük mozgási-időbeli lehetőségeinek határait. Persze ettől csak akkor várható eredmény, ha gyermekük is belátja annak szükségességét, különben dacos ellenállást vált ki.

Sok családban azonban csak a dicséretet alkalmazzák, gyakran verbálisan túl is jutalmazva a gyermek helyesnek vélt cselekvését. A túldicsérés is károsan befolyásolja a gyermek reális énképét, önértékelését.

Nagyon fontos, hogy a jutalmazás, elismerés és a büntetés, elmarasztalás egyensúlyát megtaláljuk, közösen alakítsuk ki az iskolával.

Legtöbbször a konfliktushelyzet is abból adódik, hogy nagy eltérést tapasztal a gyerek az otthoni és az iskolai elvárt viselkedés között.

Meg kell értenünk, hogy a gyermek érdekében elengedhetetlen az együttműködés, hisz minden kisgyerek figyelemre vágyik, és ennek hiányára nehezen kezelhető módon reagál.

Van tennivalónk bőven!

Mit tehet a szülő?

„A szülőnek komolyan kell vennie gyermeke szomorúságát, rossz érzéseit, és próbáljon meg segíteni, már önmagában a beszélgetés is oldja a feszültséget – mondja Várnai Dóra pszichológus. – A szülő maga is kezdeményezheti a beszélgetést, vagy teremtsen olyan körülményeket, amiben a gyermek őszintén megosztja a történetét. Közösen dolgozzanak ki egy stratégiát, hogy mit fognak tenni a bántalmazó leállítására (pl. mondjon »nem«-et, próbáljon nem úgy viselkedni, ahogy az elkövető elvárja, szóljon egy felnőttnek).

A szülő sokat tehet, hogy erősítse gyermeke önbizalmát, és támogassa társas kapcsolatait (osztálytársak meghívása, közösségi programokban való részvétel).

Amikor kiderül, hogy gyermekünket bántották, ez a legtöbb szülőben a harag, a szégyen, félelem érzéseit kelti, ezzel együtt nem szabad ezeket túlreagálni, mert a bántalmazott gyermek azt hiheti, hogy mindez miatta van.

Amennyiben az osztályfőnök nem tud a bántalmazásról, neki is szólni kell – elsőként lehetőleg az osztályközösség tudomása nélkül.

Általában nem tanácsoljuk, hogy az áldozat szülője felvegye a kapcsolatot az elkövető családjával, mivel a szülők nem vívhatják meg a harcot gyermekeik helyett szülő-szülő szinten.

Hasznos segítséget nyújt Barbara Coloroso Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak - Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? című könyve.”

http://index.hu/tudomany/2015/03/11/gyere_bekuljunk_ki_a_wc-ben/

Gyere, béküljünk ki a vécében

K.Á.

2015.03.11. 16:33

Verésvideó és internetes gyűlöletcsoport hatodikosoknak: így néz ki egy lányok közötti iskolai bántalmazás egy fővárosi elitintézményben. Miért kap intőt az áldozat, miért viszik jutalomutazásra az elkövetőket, és mit kellene tenni ehelyett hasonló esetekben? Csak a gyerekek lehetnek vesztesek az iskola és a szülők háborújában.

Zsófit az egyik szünetben három osztálytársa azzal hívta be a lánymosdóba, hogy kössenek békét. A hatodikos lányok hónapok óta rosszban voltak, május volt, a két tannyelvű általánosban jöttek az év végi vizsgák. A mosdóban Edit kitárt karral ment felé, „béküljünk ki” – mondta, aztán hirtelen ütni-vágni kezdte.

A barátságra! Úgy utállak téged!– kiabálta, miközben arcon, karon, gyomron vágta. Edit két barátnője nevetgélve nézte az eseményt, egyikük az egészet mobilra vette. Zsófi végül bemenekült az egyik vécébe, és sokáig sírt a zárt ajtó mögött.

Mindez előre megtervezett volt. Edit „Zsófi-ellenes társaság” néven létrehozott egy Viber-csoportot, a fél osztályt meghívta rá, azokat, akiknek volt okostelefonjuk. Ebben az internetes gyűlöletcsoportban előre közölte, hogy Zsófit meg fogja verni. Amikor fölkerült a felvétel, többen kommentálták.  Volt, aki úgy gondolta, olyan jól sikerült, hogy a Youtube-ra is érdemes lenne feltölteni.

Ezért ki fognak csapni

Sok más iskolai bántalmazási üggyel szemben ennek a budapesti elitiskolában történt esetnek lett hivatalos folytatása. A határozott szülői beavatkozás után az iskola megpróbálta kezelni a helyzetet, de ezzel Zsófi anyukája egyáltalán nem volt megelégedve. Több hónapnyi vita után beperelte az iskolát és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (Klik) is, most pedig minket keresett meg, hogy nyilvánosságra hozza az ügyet. Úgy gondolja, az iskola nem kezelte súlyának megfelelően a bántalmazást, a szankciók túl gyengék voltak, ráadásul megjelent a hasonló bántalmazási ügyekben nem ritka áldozathibáztatás is.

Tényleg megállítható az iskolai erőszak?

Kipécézték a gyerekét, bántják, a tanár sem segít? Bár Hoffmann Rózsát meglepte, hogy van még iskolai agresszió, a zaklatás, a megfélemlítés valamilyen szinten minden iskolában jelen van. Egy finn program lehet a megoldás.Tovább

Pedig az eset felderítése gyorsan megindult. Zsófi otthon mindent azonnal elmesélt, mire anyja gyorsan köremailt írt a szülőknek, hogy nézzék meg a gyerekeik telefonján a videót, „csak hogy tudjanak róla”, és fölhívta Edit anyját is. Edit ezután megkérte az osztálytársait, hogy gyorsan töröljék le a telefonjukat, mert „ezért ki fogják csapni az iskolából”.

Zsófi anyja az iskolaigazgatót és az osztályfőnököt is rögtön értesítette, másnap reggelre pedig az érintett szülők teljes arzenállal benne voltak az ügyben. Az igazgatói irodában a gyerekekkel és a szülőkkel tartott egyeztetésen két ügyvéd is ott volt, hiszen Zsófi anyja is az, és hogy ezt az előnyt kiegyenlítsék, a másik fél részéről Edit szintén ügyvéd nagyapja is jelen volt. Addigra Edit nyilvánosan bocsánatot kért, és meghallgatták az egész osztályt. Ezen az hangzott el, hogy már hónapok óta tartott a konfliktus a gyerekek között, és abban többek szerint Zsófi is vétkes volt.

Másnap az egész osztály egy diákcsereprogramban egy hétre Németországba utazott. Zsófi szülei azt kérték, Editék erre ne mehessenek el, de az iskola máshogy döntött, mindenki elutazhatott. Miután hazaértek, a bántalmazók igazgatói rovót kaptak, de Zsófi is intőt kapott, „mert vétett az együttélési szabályok ellen”. Utólag ezt azzal indokolták, hogy a gyerekek elmondása szerint Zsófi korábban leöntötte vízzel az egyik osztálytársát az ebédlőben, hamisan megvádolta, hogy ellopta egy fülbevalóját, és hazugságokat terjesztett róla. Év végén Zsófi magatartásjegye – ami addig mindig jó volt, ahogy az évközi jegyei is – változó lett. Az iskola szerint tehát ő is okozója volt annak, hogy megverték.

Áldozathibáztatás és online közöny

Mit tehet a szülő?

„A szülőnek komolyan kell vennie gyermeke szomorúságát, rossz érzéseit, és próbáljon meg segíteni, már önmagában a beszélgetés is oldja a feszültséget – mondja Várnai Dóra pszichológus. – A szülő maga is kezdeményezheti a beszélgetést, vagy teremtsen olyan körülményeket, amiben a gyermek őszintén megosztja a történetét. Közösen dolgozzanak ki egy stratégiát, hogy mit fognak tenni a bántalmazó leállítására (pl. mondjon »nem«-et, próbáljon nem úgy viselkedni, ahogy az elkövető elvárja, szóljon egy felnőttnek). A szülő sokat tehet, hogy erősítse gyermeke önbizalmát, és támogassa társas kapcsolatait (osztálytársak meghívása, közösségi programokban való részvétel). Amikor kiderül, hogy gyermekünket bántották, ez a legtöbb szülőben a harag, a szégyen, félelem érzéseit kelti, ezzel együtt nem szabad ezeket túlreagálni, mert a bántalmazott gyermek azt hiheti, hogy mindez miatta van. Amennyiben az osztályfőnök nem tud a bántalmazásról, neki is szólni kell – elsőként lehetőleg az osztályközösség tudomása nélkül. Általában nem tanácsoljuk, hogy az áldozat szülője felvegye a kapcsolatot az elkövető családjával, mivel a szülők nem vívhatják meg a harcot gyermekeik helyett szülő-szülő szinten. Hasznos segítséget nyújt Barbara Coloroso Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak - Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? című könyve.”

A szakértők az ilyen osztott felelősség helyett a hasonló esetekben azt javasolják, hogy az intézmény minden szempontból tegye egyértelművé: elítéli a bántalmazást. Ez már csak azért is fontos, mert az áldozatok nagy része senkinek nem beszél arról, hogy bántották.

Ha az áldozat nem kap érdemi segítséget, az a tehetetlenség és a reménytelenség érzéseit eredményezi

– mondta az Indexnek Várnai Dóra pszichológus. Azzal, hogy a retorziók kiosztásakor hetekkel-hónapokkal korábbi konfliktusokat is büntettek, és azokat a konkrét atrocitás előzményeként kezelték, az iskola a bántalmazásos esetek egyik tipikus hibáját követte el. Az áldozat hibáztatása abból is fakadhat, hogy hajlamosak vagyunk reflexszerűen azt keresni, hogy a bántalmazott mivel adhatott okot a verésre – mintha a bántalmazás bármivel is indokolható lenne.

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet szakértője a konkrét ügyről ugyan nem akart véleményt mondani, de az iskolai bántalmazásokról sok általános tanulsággal bíró dolgot kiemelt. Az egyik legfontosabb, hogy miközben az intézménynek célszerű a megelőzésre fókuszálnia, érdemes az egész osztályközösségben erősíteni a felelősségérzetet és kialakítani a „bántalmazásellenes attitűdöt”. A cél, hogy a gyerekek ismerjék a jelenséget, és tudjanak arról, hogy meg tudják védeni az osztálytársukat, illetve őket is meg fogják védeni a többiek, ha valaki kiszemeli.

A bántalmazás ugyanis a látszat ellenére nem pusztán egyéni akció. Alapvetően csoportfolyamat, ahol óriási szerepe van a közegnek, a baráti kapcsolatok minőségének és az osztályban uralkodó normáknak. „Ha az osztályban az áldozatot védő, a kegyetlenséget elítélő, az együttműködésre nyitott tanulók is vannak, ha ők vannak túlsúlyban, az elkövető nem tud érvényesülni” – mondta Várnai Dóra.

A közönségnek még csak nem is kell az elkövetőt aktívan segítenie, már a konfliktustól távol maradni akarók passzivitása is a bántalmazót erősítheti. „Az online közösség közönye ronthatja, áldozatot védő megnyilvánulásai viszont segíthetik az áldozat helyzetét” – fogalmazott a pszichológus. A bántalmazást ebben az esetben is azért akarhatták a tettesek megörökíteni és a felvételeket megosztani, mert azt gondolták, ezzel népszerűek lehetnek. 

Szőnyeg alá söprés vagy szülői bosszú?

Zsófi azon a napon kapta meg az intőt korábbi tetteiért, amikor édesanyja az iskolában írásban is kérte, hogy tartsanak fegyelmi eljárást Editék ellen. Ekkorra már úgy érezték, hogy az eleinte készséges igazgató és az iskola kifejezetten szabadulni akar az ügytől.

Az egész felhajtást csak a szülők csinálják, nem értem, miért nem hagyják már abba– mondta az osztályfőnök a szülői értekezleten, és ebben a közhangulatban több szülő is sérelmezte, hogy Zsófiék felfújják az ügyet. Ők úgy tudták, hogy az ügyvéd anyuka rendőrségre akarja citálni a gyerekeket – miközben ők eleinte csak iskolai belső vizsgálatot szerettek volna.

Zsófi szülei ekkor már azt akarták, hogy az iskolából rúgják ki Editet, és úgy érezték, hogy az iskolában csak a szőnyeg alá akarják söpörni az ügyet. Felháborodásukban a kerületi Klikhez fordultak; végül a Klik-központ állapította meg, hogy az iskolának sokkal nagyobb gondossággal kellett volna eljárnia, és nem lett volna szabad elvinnie a tetteseket egy német jutalomutazásra.

Hova forduljak?

Elsősorban az iskolához, osztályfőnökhöz. A legsúlyosabb bántalmazási esetekben felmerülhet az ügy jogi, gyermekvédelmi, rendőrségi útra terelése, ombudsmani megkeresés. Vannak szakmai szervezetek, civil weboldalak, ahol szintén lehet bejelentést tenni. Internetes bántalmazás esetében a www.internethotline.hu kifejezetten erre szakosodott, de a közösségi fórumok is működtetnek zaklatás bejelentésére szolgáló platformokat.

Miközben sok iskola tesz úgy, mintha náluk nem létezne zaklatás vagy komolyabb megfélemlítés, Várnai Dóra úgy látja, hogy egyre több iskola és igazgató szeretne valódi lépéseket tenni. Sok helyen azonban a kortárs bántalmazáshoz való viszonyulás bizonytalan, és a probléma kezelését egy-egy személyre, leginkább az iskolapszichológusra bízzák. Ez önmagában azonban nem szokta megszünteti a problémát.

Ami ilyen helyzetekben a szakértő szerint a legszükségesebb lenne: az egész iskola elköteleződése a bántalmazás megelőzése és megfelelő kezelése mellett, egy iskolai jelzőrendszer kialakítása, az alkalmazandó eljárásrend kidolgozása. Ennek része többek között az érdemi közösségfejlesztés, az áldozattal való támogató beszélgetés, valamint egy rövid, strukturált beszélgetés az elkövetővel. A szülők, a család, iskolán kívüli segítők bevonása azonban csak a legsúlyosabb esetekben indokolt.

A hatodikos lányok elmérgesedő konfliktusa mára az iskola és a szülők csatájává vált. Zsófi családja a Klik és az iskola ellen is pert indított, többek között azt szeretnék, hogy a kislányuktól bocsánatot kérjenek, az osztályfőnök pedig távozzon az intézményből. Miközben ezt néhányan csak bosszúhadjáratnak látják, ők azt mondják, a bántalmazott okolása és megbüntetése, tágabban pedig a közöny ellen harcolnak, és a pedagógusok felelősségvállalását szeretnék elérni. Zsófi szeptembertől mindenesetre már másik iskolába jár, szülei a történtek után kivették a két tannyelvű iskolából.

(A valóságban nem Zsófinak és Editnek hívják a lányokat, nevüket a gyerekek védelme érdekében változtattuk meg. Az iskola igazgatója a folyamatban lévő bírósági eljárásra való tekintettel nem akart nyilatkozni az ügyről.)

http://index.hu/belfold/2015/01/22/a_politika_csak_almegoldasokat_hoz_az_iskolai_eroszak_ellen/

Tényleg megállítható az iskolai erőszak?

Kolozsi Ádám

2015.01.22. 23:23

Szerdai rendőrségi kishír: heteken keresztül zsarolta a volt iskolatársát egy 17 éves fiú Mórahalmon, telefonon és személyesen fenyegette, rendszeresen pénzt követelt tőle, mígnem az áldozat apja a rendőrségen bejelentette az esetet. 

Barátok voltak a sértettel, ,,de nem annyira", ezért zsarolt– vallotta a rendőrségen.

A zaklatás, a megfélemlítés valamilyen szinten minden iskolában jelen van, akár bevallják, akár tagadják. A problémát lehet a szőnyeg alá söpörni, de ha a gyerekek azt látják, hogy nincsenek következmények, a „bullying” csak elfogadottabbá válik. A zaklatást tudatosan, profi eszközökkel kell megtörni, mert az iskolai agresszió az egyik legsúlyosabb problémája az oktatásnak.

„De hát ez már elmúlt, nem?” – kérdezte a meglepett Hoffmann Rózsa az oktatási ombudsmantól, amikor Aáry-Tamás Lajos az országgyűlési bizottság előtt számolt be az iskolai agresszió problémájáról. Az ombudsman a minap egy konferencián idézte fel ezt az esetet, hozzátéve, hogy ez nem olyan, mint egy másnapra elhalványuló pattanás, az oktatáspolitika fafejű, ha ezt nem veszi észre.

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán tartott konferencia aktualitását az adta, hogy most beindítanak egy Iskolai Konfliktus Tudásközpont nevű adatbázist. A néhány nap múlva induló honlapon az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) az egész problémakörrel kapcsolatos tudást szeretné összegyűjteni, és összekötni a jelenséggel most legfeljebb csak magányosan és reménytelenül küzdő iskolákat egymással és a szakemberekkel.

A pedagógusok mindig eszköztelennek érzik magukat, de nem az a megoldás, hogy olyan eszközöket adjunk a kezükbe, amitől rendőrnek éreznék magukat. Úgy kell segíteni őket, hogy a társszakmákkal építsenek ki kapcsolatokat— mondta Aáry-Tamás, aki korábban különjelentésben foglalkozott az iskolai veszélyekkel (pdf). Ő úgy látja, most talán az oktatáspolitika is hajlandó belátni, hogy valós problémáról van szó, ahol érdemi megoldások kellenek. Mert a nagy felháborodást kiváltó esetek, a kaposvári osztálytársgyilkosság, a Práter utcai késelés, a mobillal felvett tanárverések után hozott lépések, a Btk.-szigorítás, a tankötelezettségi életkor leszállítása csak álmegoldások, szakmai megfontolások nélkül.

Felőrlő bozótharc a padok között

Hogy az egész probléma nem akkora, és nem kellene túldimenzionálni a kérdést? A megkérdezett magyar gyerekek 28 százaléka szerint még órákon is elő szokott fordulni valamilyen – nem feltétlenül fizikai, de akár az is – bántalmazás, vagyis olyan helyen, ahol a tanár is jelen van. A skála persze elég széles a levegőnek nézéstől a teljes kiközösítésig, az állandó megalázástól a holmi rongálásáig és a rendszeres verésig, de ezek a szintek egymásra következnek, és már a folyamat elején tudatosítani kell, hogy milyen következmények lehetnek. Másrészt, mivel a zaklatók leginkább népszerűek akarnak lenni a tetteikkel, a hallgatást megerősítésnek veszik, ezért határozott beavatkozás nélkül eszkalálódhatnak az események – mondta a magyar vizsgálatok kapcsán Buda Mariann.

Pedig van sok jó próbálkozás, csak ezek ritkán tudnak egymásról, és az oktatási rendszerben lévő nehézségi erő bőven elég ahhoz, hogy a többségük idő előtt elhaljon. Muhi Mária, a konferencián beszélő pedagógiai szakpszichológus 15 konfliktuscsökkentő iskolai programot gyűjtött össze. Ezekben szerinte az a közös, hogy nem söprik a szőnyeg alá az egyébként máshol is létező konfliktusokat, „nem hagyják magára a tanárt az agresszióval”.

Nem lehet ugyanis magányos bozótharcosként felvenni a harcot, a komplex módszerek csak akkor működhetnek, ha az egész iskola a program mögé áll. A megtanulható agresszióellenes technikák csak akkor működnek, ha a pedagógusok egy szemléletváltással az egész problémát a magukénak kezdik érezni:

Nem lehet, hogy a tanárok egymás között máshogy beszéljenek, mint amit elvárnak a gyerekektől.

Van olyan magyar iskola, ahol lovagprogramnak hívják a módszerüket, amivel „a lovagi erények” szellemében próbálják a gyengék védelmére és gyámolítására bírni a gyerekeket. Máshol alternatív osztályfőnökök, az osztályt egyébként szaktárgyra nem tanító tanárok foglalkoznak kiemelten a „nevelési kérdésekkel”, vagy drámajátékokkal, élménypedagógiával, kooperatív, együttműködést segítő módszerekkel szemléletformálnak.

Már megint a finnek

Hasonló eszközöket használ az a jóval komplexebb finn rendszer is, ami ideális esetben néhány év múlva a magyar iskolákban is elterjedhet – de ehhez az kell, hogy a vele egyelőre kacérkodó oktatáspolitika hivatalosan is beálljon mögé. A KiVa projektet az iskolai agresszió kutatói fejlesztették ki, most már állami program, gyakorlatilag az összes finn iskolában alkalmazzák, olyan sikerrel, hogy már Hollandia, Svédország, Belgium is átvette a licencet. A fő cél, hogy a gyerekek egyértelműen elutasítsák az iskolai terrorizálást, vagyis a zaklatások közönségét akarják mozgósítani, hogy azok passzív szemlélőből aktív beavatkozók legyenek.

Ebben online játékok is segítenek: a kicsiknek szólóban pajzzsal kell megvédeni azt, akikre mások rondaságokat kiabálnak. Már elsőtől komoly óraszámban szentelnek osztálytermi foglalkozásokat a témának, a nagyobbak már olyan kérdésekről tanulnak, mint a bántalmazás folyamata, a csoport ebben játszott szerepe, az áldozathibáztatás jelensége. Közben készségeket is fejlesztenek, megtanítják azokat a biztonságosnak számító beavatkozási technikákat, amelyekkel a segítő megúszhatja, hogy még ő kerüljön rosszabb helyzetbe. A legfontosabb azonban az árulkodás tabujának a megtörése, hogy a gyerekek véletlenül se érezzék úgy, hogy a bántalmazóval kellene szolidárisnak kell lenniük.

A KiVához hasonló projektek áttételes hatásai legalább olyan fontosak, mint a közvetlenül az iskolai agresszió letörésére irányulók, vagyis még olyan helyeken is hasznosak, ahol nem nagyon bántja senki a gyerekeket. Általában is erősíti az iskolához és a kortársakhoz való viszonyt, javítja a konfliktuskezelési technikákat és a szociális készségfejlesztést.

Ez itt Magyarország, ember!

A KiVa egyik előnye, hogy könnyen adaptálható, és a bevezetése után nem is drága. A tanárok vastag kézikönyvet kapnak egy rakás óravázlattal, jól begyakorolható egyszerű technikákkal. A lelkes finn tanárok, akiktől kifejezetten elvárják a kreatív munkavégzést, persze nagy kezdeti előnnyel rendelkeznek a többnyire kiégett magyarokhoz képest, azt a KiVáról előadó Jármi Éva is hozzátette, hogy a magyar pedagógusoknak komolyabb tréningekre lehet szükségük, hogy a program sikeréhez minimálisan szükséges segítő szemléletet a magukévá tegyék.

De senkinek nem kell várnia egy jó esetben is csak évek múlva elindítható nagyszabású magyar programra. A tanár addig is sok mindent megtehet. Kicsit ijesztő, hogy ezeket az evidenciaszámba menő dolgokat külön ki kell emelni egy konferencián, de nézzük a legegyszerűbb alapreceptet:

• a tanár soha ne gúnyolja ki a gyereket;
• ne bántalmazza lelkileg sem;
• már a gyerekek közötti enyhébb zaklatási eseteknél is aktívan avatkozzon be;
• tegye egyértelművé, hogy egy ilyen eset sem maradhat következmények nélkül;
• segítsen az áldozat támogatásában;
• csökkentse az iskolai üresjáratokat, mert a konfliktusokat sokszor az unalom szüli.

Itt a segítség, ingyen

Van jó néhány teljesen ingyenes magyar programelem is, meg egy csomó konkrét pedagógiai javaslat, amit a tanárok másodpercek alatt elérhetnek az interneten. Ilyeneket nyújt a KamaszOK vagyunk nevű oldal, amin az Országos Gyermekegészségügyi Intézet ad tippeket arra, hogy hogyan segíthet a pedagógus az órákon a problémakezelésben – a párkapcsolati ügyek mellett ott vannak a húzósabb kérdések is a családon belüli erőszaktól és a szexuális kizsákmányolástól az iskolai bántalmazásokig. Az óravázlatok, pedagógiai gyakorlatok nem csak csodatanároknak szólnak: a konferencián a programot ismertető Várnai Dóra pszichológus nem véletlenül hangsúlyozta, hogy az aktív csoportmunkát igénylő, nagyobb pedagógiai jártasságot igénylő módszerek mellett minden témakörből kidolgoztak egy fókuszáltabb, a hagyományos, frontális oktatásba is könnyen beépíthető tematikát.

Egy másik kezdeményezés, a tabby projekt nevű oldal főleg az internetes zaklatások ellen lép fel. Itt is van tanári kézikönyv, és a KiVához hasonlóan van egy empátiafejlesztő online játék is náluk, ahol a gyerekek virtuálisan minden szerepet kipróbálhatnak a bántalmazótól a tanáron át az áldozatig – mondta Parti Katalin kriminológus-szociológus.

Aztán itt van a pilot szakasz után most már nagyban próbálkozó Megfélemlítés Elleni Program, hasonló technikákkal és a „ne adj közönséget neki” szemléletével, de olyan konkrétumokkal is, mint egy jövő héten megjelenő megfélemlítés elleni kisokos, vagy egy telefonos applikáció, amin – a részt vevő iskolák esetében – akár névtelenül is lehet jelenteni a zaklatási ügyeket. Huber Károly, a program mögött álló Felelős Társadalom Közhasznú Alapítvány vezetője ugyanúgy össztársadalmi, nem kizárólag iskolai problémának tartja az ott megjelenő agressziót, mint például a finnek.

Az iskola csak szocializációs közeg, ahol meg lehet tanulni rohadéknak és közönyösnek is lenni, de az ellenkezőjére is van esély. A feladat hasonló ahhoz, amit a Zimbardo kezdeményezésére tavaly létrejött program, a Hősök tere kezdeményezés is akar: megtanítani azokat a technikákat, hogy mivel lehet kihozni a jót az átlagemberből, hogy passzivitás helyett „a hősies mentalitás” is elsajátítható.

          
Minden szülõ kedves, jól viselkedõ, udvarias, késõbb jó tanuló gyereket szeretne. A gyerekek nagy részében ezek az adottságok fellelhetõk, a szülõk kezében pedig ott az eszköz: a nevelés.

Milyen családi légkörre van szüksége gyermekünknek?

Természetesen kiegyensúlyozott, biztonságos, nyugodt családi légkörre, ahol a szülők figyelnek a gyermekre és egymásra is, ahol egységes, következetes a nevelési stílus.

A gyerekkel való foglalkozás nem csak a testi szükségletek kielégítését jelenti, hanem a jó érzelmi kapcsolat kialakítását is.

Már korábban is többször írtam, a legtöbb, amit adhatsz gyermekednek, a figyelmed, a szereteted, az időd.

A kötelező mindennapos tornaóra, egyéb tantárgyak – erkölcstan, hittan, tánc, dráma – nemcsak a tanárok óraszámát növelték meg jelentősen, hanem a gyerekekre is pluszterhet rónak.

Manapság a legtöbb gyerek jár valamilyen különórára. Vagy azért mert egy téma nagyon érdekli, vagy azért, mert az órai magyarázat kevés, a szülei pedig nem tudnak kellőképpen segíteni, így szüksége van plusz magyarázatra.

Mindenképpen megfontolandó, hogy mivel terheljük gyermekünket. A gyerekek teherbírása is különböző. Amit az egyik könnyedén elvégez, a másiknak már túl sok, fárasztó.

Figyeljük meg, mi az az egy-két dolog, ami örömet jelent számára, szívesen végzi, abban támogassuk.

Soha se akarjuk, hogy gyermekünk saját beteljesületlen vágyainkat valósítsa meg! Kínáljuk meg sokféle lehetőséggel, tudjon miből válogatni. Az is előfordulhat, hogy elég neki az iskolai feladat, nem akar még egy újabb feladatot. De az is, hogy mindenhova el akar menni. De a nap neki is csak 24 óra!

A mi felelősségünk az is, hogy megtanítsuk arra, hogy képes legyen sorrendet felállítani. Az iskolai kötelező feladatokat el kell végeznie, utána jöhetnek a kedvtelések.

Lerövidíthető a tanulásra fordított idő, ha tudjuk, melyik tanulási stílus, melyik tanulási módszer hatékonyabb gyermekünknél.

Ha szülőként ebben nem tudod segíteni, érdemes szakemberhez fordulni. Ez csak tizenkét-tizennégy alkalom.

De, ha megtanul tanulni, biztosan több szabadideje marad gyermekünknek más, számára fontos tevékenységre is.

Harmadik osztályosoknál már eredményesen lehet alkalmazni a tanulási módszereket. Ekkor még többnyire pozitív a tanuláshoz való viszonyuk.

Írd meg a véleményedet, te hogy látod!  :)

A napokban akadtam a következő írásra.

Először nevettem, aztán elgondolkodtam.

Vajon hányszor mondtam ki ezeket vagy az ehhez hasonló mondatokat?

Az anya élete

Légy szíves, vidd ki a tányérodat a konyhába!
Vidd magaddal, ha elmész!
Ne hagyd itt, vidd el!
Ez a tied?
Ne bántsd az öcsédet!
Hozzád beszélek!
Várj egy percet, nem látod, hogy telefonálok?
Mondtam már, hogy ne szakíts félbe!
Megmostad a fogad?
Miért nem vagy még ágyban?
Mars vissza az ágyba!
Délután nem tévézhetsz!
Hogyhogy nincs leckéd?
Menj ki!
Fogj egy könyvet!
Teszed le!
Ne lógj a telefonon!
Mondd meg a barátnődnek, hogy visszahívod! Na, mi lesz?
Halló, nem nincs otthon.
Majd felhív, ha hazajött.
Vegyél kabátot! Vegyél pulóvert!
Azért csak vedd fel!
Ki hagyta a tévé előtt a cipőjét?
Tüntesd el a játékaidat az előszobából! Tüntesd el a játékaidat az fürdőkádból! Tüntesd el a játékaidat a lépcsőről!
Felfogtad, hogy meg is ölhettél volna valakit?
Siess már!
Siess már, mindenki rád vár!
Tízig számolok, és itt hagyunk.
Voltál vécén?
Ha nem mész ki nem mehetsz el!
Komolyan beszélek.
Miért nem intézed el otthon?
Nem tudod visszatartani?
Mit csináltok a hátsó ülésen?
Hagyjátok abba!
Azonnal hagyjátok abba!
Erről hallani sem akarok!
Hagyd abba, vagy most rögtön hazaviszlek.
Megmondtam. Indulás haza!
Adj egy puszit!
Gyere anyucihoz!
Ágyazz meg!
Rakj rendet a szobádban!
Teríts meg!
Tessék megteríteni!
Mi az, hogy már megint te?
Rendesen ülj a széken!
Ne könyökölj!
Legalább egy kicsit. Nem kell az egészet megenned!
Fejezd be a játékot, és egyél!
Arra figyelj, amit csinálsz!
Told beljebb a poharat, mindjárt leesik!
Vigyázz!
Mi az, hogy még?
Talán kérek szépen még. Így jobban hangzik.
Hiszen meg se kóstoltad.
Ne válogass! Mit ennél, mannát?
Ne vitatkozz! Elegem van ebből.
Menj a szobádba!
Tíz percről szó sem lehet.
Még egy perc.
Hányszor mondtam, hogy ne csináld!
A csoki bezzeg eltűnt!
Előbb a tegnapit tessék megenni!
Nem is tömlek gombával. A tiedből egy szemig kiszedtem, nézd csak meg!
Kész a leckéd?
NE KURJONGASS! HA KÉRDEZNI AKARSZ VALAMIT, GYERE IDE!
Még nem tudom.
Most nem.
Kérdezd meg apádtól!
Majd meglátjuk.
Ne mássz rá a tévére, tönkreteszed a szemedet!
Csillapodj!
Szedd össze magad, és kezdd elölről!
Biztos?
Csatold be az övet!
Mindenki becsatolta magát?

Sajnálom, ez a szabály.

Sajnálom, ez a szabály. 

Sajnálom, ez a szabály.