Egyik nap egy anyuka azt mesélte, hogy a kisfia valószínű beteg lesz, mert két napja alig eszik, rosszul alszik. nem meglepő ez ebben az időszakban. Voltak az ügyeleten, de a doktornő azt mondta, hogy nem lát különösebb problémát. Majd a gyermekorvos is úgy látta, hogy nincs semmi gond.
Arra gondoltunk, talán fél az iskolától, a tanító nénitől. Nagy nehezen kiderült, hogy valóban fél, szorong, nem érzi jól magát az iskolában, de nem a tanító néni, hanem a társai miatt.
Vele senki nem akar játszani, tesi órán is mindig utolsóként kerül be a csapatba, még padtársnak sem választják.
Pedig ő mindent megtesz, hogy a társai befogadják, elfogadják.
Egyik társa kérésére elgáncsolta az egyik kislányt, egy másiknak eldugta a füzetét, egy harmadik gyerek radírját pedig szünetben beletette egy másik osztálytársa tolltartójába, mintha ő el akarta volna eltulajdonítani.
Mi is itt a probléma?
Ez a kisfiú minden erejével azon van, hogy megfeleljen a társainak, elsősorban a hangadóknak, közéjük szeretne tartozni bármi áron.
Vajon miért nem fogadják el a többiek?
Jól tanul, a család odafigyel rá, magasabb a társainál, egy kicsit talán ügyetlenebb a mozgása. Érzik a többiek is, ha nem is tudatosan, hogy meg akar felelni az ő elvárásaiknak, ezért vele mindent meg lehet csináltatni, ez egy jó hecc.
Azt nem tudhatják, mekkora sérülést okoznak társuknak, akinek az önértékelése sérül, és egy életen át cipeli a kudarcot.
Mi a felnőttek feladata?
Elsősorban a szülő feladata, hogy megtanítsa gyerekének, hogy vannak helyzetek, mikor tudni kell nemet mondani. Nagyon nehéz.
Még nekünk, felnőtteknek is nehéz időnként másokat visszautasítani. Hát még egy gyereknek!
A jeges vödrös kihívás - öntsd magad nyakon egy vödör jeges vízzel és adakozz! - is rengeteg embert megmozgatott. Az akció kitalálója nem érte meg a sikert, egy másik kihívásba belehalt.
Óriási a felelősségünk!
Nagyon fontos, hogy kicsi kortól jó, bizalmas legyen a viszonyunk a gyerekünkkel.
Tanítsuk meg, hogy szeresse önmagát, erősítsük önbizalmát!
Tanítsuk meg, hogyan kezelje a társas problémáit!
Tanítsuk meg, hogy mi a különbség az erőpróba, a kortárs versengés, és a provokáció, a veszélyes tett között!
Tanítsuk meg, nemet mondani!
Nagyon fontos, hogy időben észrevegyük a jeleket.
Figyelmeztető jel lehet a fent említett étvágytalanság, alvászavar, vagy a szótlanság, a meglepően agresszív viselkedés, esetleg az éjszakai bepisilés.
Ne csak gyermekünk tanulmányi eredményére figyeljünk, hanem arra is, hogy hogyan érzi magát az iskolában!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.